Óvodai étkezések

Távol álljék tőlem, hogy az óvodát magát bíráljam, tudom, hogy az étlap összeállítása és a kiszállított étkek minősége és mennyisége nem az óvodán múlik, ennek ellenére szeretnék egy kis gondolatébresztő bejegyzést tenni e témakörben. Előre elnézést kérek erősen szkeptikus hozzáállásom miatt.

Tisztában vagyok vele, hogy a gyermekem nevelésével az étkeztetését is kénytelen vagyok átengedni, nehéz volt elengednem őt, de beláttam, hogy javára szolgál majd a közösség, a nevelők munkája során növekszik a bölcsességben és az óvoda jó hatását már fél év után is látom rajta. Az ember fia/lánya azonban nem csak lelki táplálékkal él az óvodában.

Milyen legyen az étel, amit egy 3-4 éves gyermek elé fogyasztási célra leteszünk?
- legyen tápláló
- mennyiségre kielégítő
- egészséges és minőségi
- lehetőleg ízletes, hogy meg is egye a lelkem
- változatos

Az egészséges és ízletes eléggé relatív fogalmak, de bizonyára létezik egy olyan kompromisszumos középút, mely nagyjából mindenki számára elfogadható.

Kisfiam minden reggel azzal lép be az ovi ajtaján, hogy "na, ma mi lesz a reggeli, ebéd, uzsonna," fel kell neki olvasnom az aznapi menüt, eközben pedig majd' minden nap megdöbbenek egy-egy tételen, pedig még csak nem is vagyok különösebben "bio" beállítottságú sem!

Hétfő:
A fehér kenyeret és a kiflit magam részéről meg tudom ugrani, de ismerek olyan anyukákat, akiknek már ez eleve sok(k)
Lucskos káposzta egészséges és tápláló is lehet, ha van benne anyag, hús és tejföl, az más kérdés, hogy szörnyen fest és el tudom képzelni, hogy egy csapat 3 éves milyen módon és mennyit fogyaszt ebből az étekből.



Kedd:

Tejeskávé????? Nagyon szeretném tudni, hogy ez alatt vajon mit értünk!? Honnan van a tej? Remélem tehénből. Vajon mi van a tejben? Remélem nem kávé.
Briós: részemről oké, de akinek már a kifli is nehezen emészthető, az ehhez nem tudom mit szól, de ne legyünk ennyire szőrszálhasogatók.

Húsleves: nagyszerű!!, bár gondolom nem a nagymama-féle aranysárga tyúkhúslevest kell elképzelnünk, melyben apró farönkökként úszkálnak a frissen szedett sárgarépák.

Főtt hús, gyümölcsmártás, pirított dara: számomra kissé diétásan hangzik, vajon mennyire lakik jól vele egy 4 éves örökmozgó? Az már csak egyéni "szocprobléma", hogy engem, aki 3 éves koromtól fogva menzakajás voltam, ezzel ki lehet üldözni a világból, puszta látványától is rosszul vagyok, de tudom, hogy sokan nagyon kedvelik, ezért nem ítélem el, minden reggel, amikor ezt látom az étlapon elmondom a kisfiamnak, hogy "hmm, ez nagyon finom lesz", és próbálom Oscar győzteshez méltóan előadni.


Löncs felvágott: ez most komoly???? Enynire már ne spóroljunk!

Szerda:

Kockasajt: vajon miből van? Tejből? A tej miből van? Tehénből? Milyen tartósítószerek, állagjavítók és egyebek vannak vajon benne? Ha mindezeken a kérdéseken túllendülünk, akkor már csak az a kérdés, hogy egy éhes gyomorra hány kockasajt jut. Vicceskedve még azt is megjegyezhetném, hogy gyaníthatóan nem is kocka, mert ugye még a "kockasajt" sem kocka, hanem legfeljebb négyzet alapú hasáb, de ez már valóban túlzóan kötözködő lenne.

Paradicsomleves: szuper! Kár, hogy elképeléseim szerint valami agyontartósított sürítményból készül.

Párizsi: magyarul parizer :) Ebben a kategóriában is létezik olyan, amit a kutyámnak se nagyon adnék, csak remélni tudom, hogy valami minőségibb fajtát tesznek a csemetéink elé.
Zöldség: szuper! Vajon honnan jön?

Csütörtök:

Vajkrém: felmerülő kérdéseim a szokásosak: miből van, honnan, milyen E-kkel?

Kertészleves: Semmi kifogásom nincs ellene, ha így néz ki




Hentestokány, tészta: legjobb esetben ez az étek így fest. A receptje úgy kezdődik, hogy "sertéscomb", nagyon kíváncsi lennék, vajon miből készítik.


Csoki: csokiiiii????????? Ezzel kapcsolatban megtudtam, hogy a kiírással ellentétben műzliszelet szokott lenni, amivel nagyjából ki tudok egyezni, bár az eredetére vonatkozóan itt is felmerülnek bennem némi kérdőjelek, de ezekre már tényleg legyintsünk.

Töprötyűkrém: lehet ,hogy inkább nem is akarom tudni, hogy ebben vajon mi lehet.

Péntek:

Tejbedara: szokásos kérdés, hogy valóban tejből van-e.

Sonkás felvágott: szokásos kérdés, hogy mennyire agyontartósított és mennyi benne a sonka.

Egyik óvónéni szólt nekem, hogy a fiam hízik.

Hetekig töprengtem ezen és figyeltem vizsla szemmel a gyermeket. Az alábbi összefüggésekre jutottam:
- az ebéd rossz, a gyerekek nem eszik meg.
- éhesek maradnak, ezért kapnak lekváros fehér kenyeret. (Félreértés ne essék nincs ellene kifogásom, mert nyilván nem hagyhatják őket éhezni.)

A lekváros fehér kenyér pedig hízlal, főleg, ha rossz idő van s le sem tudják futkározni künn az udvaron.

Tényleg így kell ennek lennie? Nincs más választásunk?

Én magam részéről arra jutottam, hogy inkább fizetnék többet olyan ételért, amit szívesen illetve el is fogyaszt el a kisfiam.

Van egy cég, amely próbálja minél olcsóbban megúszni gyermekeink étkeztetését. Abban a vállalatban dolgoznak emberek, akik egyszer majd idősek és elesettek lesznek, s akiket a mi akkor már dolgozó, aktív gyerekeink fognak eltartani, feltéve, hogy erős, egészséges felnőttekké válnak. Ebbe miért nem gondol bele senki? Az élet több, mint a mai nap!